A feleség becsapta az ajtót, ott hagyott csapot-papot, a férjét, a gyerekeket: pár nap múlva sírva olvassa a férfi üzenetét

Mikor a férj hazaért a melóból, szeretett volna nyugodtan megnézni egy focimeccset. Hullafáradt volt, így nem gondolt ő se a gyerekekre, se arra, hogy besegítsen a házimunkába. Csak a kanapét, a tévét és a hamarosan kezdődő meccset látta maga előtt. Szórakozni akart. Kikapcsolódni.

Ám ez a vágya nem teljesülhetett. Felesége ugyanis, becsapva maga mögött az ajtót, elment otthonról. Betelt a pohár. A nő az utolsó csepp türelmét is elveszítette. A gyerekek az apjukkal maradtak, és ezennel a gondtalan férfi-élet hirtelen a feje tetejére állt.

Pár nappal később, a férj ezeket a sorokat címezte a feleségének.

„Drága Kincsem,

Néhány nappal ezelőtt összevesztünk. Alig vártam, hazaérjek, kicsit pihenjek és megnézzem a meccset.  Te ingerült voltál, rosszkedvű és szintén fáradt. A gyerekek üvöltöttek, eszükbe sem jutott ágyba bújni. Mire én felhangosítottam a tévét, csak hogy ne halljam a kiabálást.

Ennyi elég is volt a veszekedéshez. Te sírtál, mert fáradt és sértődött voltál. Kiabáltál, hogy nem bírod ezt így tovább. Én pedig sok mindent a szemedre hánytam.

Mérges voltam és gyorsan válaszoltam: “Reggeltől estig dolgozok, te pedig egész nap itthon vagy. Nekem csendre és pihenésre van szükségem, amikor hazajövök. Neked volt időd egész nap játszani a gyerekekkel.”

Addig vitatkoztunk ameddig sírni kezdtél. Fáradt és kimerült voltam ezért kiabáltam veled. Te pedig már nem bírtad tovább és elrohantál otthonról. Ezután egyedül maradtam a gyerekekkel a nappaliban.

Két nap alatt sok mindent megtanultam:

Megtanultam, hogy milyen érzés vigyázni a gyerekekre, még lezuhanyozni sem volt időm.

Megtanultam, hogyan lehet felforralni a tejet amit a gyerekek úgy szeretnek és közben takarítani a konyhában.

Megtanultam, hogy milyen érzés új szavakat megtanítani a gyerekeknek.

Megtanultam, hogy milyen érzés lemondani az étkezésről vagy a pihenésről, mert a gyerekeknek állandóan szüksége van valamire.

Megtudtam milyen érzés fizikailag és mentálisan annyira kimerültnek lenni, hogy akár 20 órán át is aludni lehetne, de három óra alvás után a síró baba hangja ébreszt fel.

Két nap alatt én is megtanultam felhúzni cipőt a baba lábára.

Most már értem, hogy miért vagy mindig olyan fáradt.

Megértettem, hogy anyának lenni azt jelenti, hogy állandóan áldozatot hozni.

Rájöttem, hogy ez sokkal kimerítőbb, mint 10 órát dolgozni a munkahelyen.

Megértettem, hogy egyedül milyen nehéz, ha nem számíthatsz a társad segítségére.

Megértettem, hogy mit jelent lemondani a barátokról, kedvenc időtöltésedről.

Megértettem, hogy milyen nehéz lehet egész nap bezárva lenni egy házba és a gyerekekre vigyázni.

Azt is megértem, hogy rosszulesett, amikor anyám bírált, hogy rosszul neveled a gyerekeket. Rájöttem, hogy minden gyermeknek a saját édesanyja a legjobb barátja.

Rájöttem, hogy az anyákon van a legnagyobb teher a társadalomban.

Csak azért írtam ezt a levelet, hogy tudd, hogy mennyire hiányzol.

Hihetetlenül bátor vagy, és szuper édesanya és feleség. Csodállak téged!”

Eddig a levél. Reméljük, a feleség és a férj azóta ismét együtt vannak és megosztják a házimunkát és a gyereknevelést is.

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani!