Kisfiamnak vettem volna egy szép ajándékot, a pénztárnál rájöttem, nincs elég pénz nálam: a kasszás lesújtó pillantásokkal ezt mondta

Most egy olyan élményt osztok meg veletek, ami először úgy nézett, ki, hogy életem egyik legszörnyűbb pillanata lesz, de szerencsére a végén a sarkamra álltam és nem bántam meg:

“Este, munka után, de jókedvvel vásároltam a közeli boltban. Vettem kiflit, tejet, ásványvizet, amikor megláttam a csodás, gyerekeknek gyártott sámlit.

Ez milyen jó lesz családunk legkisebb tagjának, Tóbinak! Forgattam, nézegettem és vittem a jó súlyos, fából készült ülőkét a pénztárhoz.

Felpakoltam a szalagra a többi árut, amikor rájöttem nincs elég pénz nálam, nem tudom a kicsi széket megvenni.

Mivel én következtem, a pénztárosnak udvariasan elmondtam nem veszem meg és nyújtottam felé a súlyos fa sámlit. Rám nézett, a szeme nem sok jót ígért, majd kibukott belőle: Vigye vissza!

Álltam, és szólni sem tudtam. A bolt nagy és éppen a közepén volt az a polc, ahonnan elhoztam a sámlit, ha én most oda visszaviszem, azzal feltartom a sort.

Álltam, kezemben a székecske és leforrázva el akartam indulni, amikor jött a felismerés, hiszen ez nem az én feladatom. Döntöttem és nem vittem vissza, hanem határozottan tartottam a sámlit, továbbra is a pénztáros felé.

Pár pillanat kellett, aztán kapcsolt, ha nem tesz valamit percekig állhat így a nem túl rövid sor. Aztán nagy meglepetésemre lett egy kis hely mögötte, ahova pont le tudta rakni a sámlit, amit már egy ideje nyújtottam felé.

Aztán pillanatok alatt lehúzta a tejet, kenyeret és minden árut, alig győztem bepakolni a kosaramba. Odébb léptem, de nem felejtettem el ellenőrizni a blokkot.

Egészen jól számolt a pénztáros. Csak ásványvízből húzott le kettőt, holott csak egy volt belőle. Visszamentem és közöltem vele, itt bizony csak egy víz van.

Rám nézett és az igazi, kedves, kereskedői énje győzött. Bocsánatot kért, ellenőrizte a helyzetet és visszaadta a 100 forintot. A legszebb, ahogy minden zűrünk ellenére udvariasan elköszönt és kimondta: Viszontlátásra.”

Örülök, hogy kiálltam magamért, mert így nem elkullogva és megszégyenülve, hanem boldogan és büszkén hagyhattam el a boltot.

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani! 

(Forrás: blikkrúzs, képünk illusztráció)