Borították a bilit a mentősök: ez állhat a Gálvölgyi-botrány mögött, itt a 4 fő ok

Gálvölgyi János esetével kapcsolatban a magyarok nemcsak a színész felépüléséért szorítanak, hanem bizonyos indulatok is felszínre törtek.

Sokan nem tudják elfogadni, hogy a színész rosszullétét követő bejelentést után 41 percig el sem indult a mentő.

Kunetz Zsombor orvos több mint 20 éven át dolgozott a mentőknél, most elmondta, hogy szerinte hol hibázott a mentésirányító.

Ide kattintva megtudhatod, hogy a szakembernek mi a véleménye az esetről.

Rajta kívül megszólalt a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége. Facebook-posztjukban felvázolták, mi is a probléma lényege. Ebből idézünk most:

“Miért nem jön a mentő?” Mostanában egyre szaporodnak azok a posztok a közösségi oldalakon, hírek a médiában, amelyekben a mentőhívás és a mentőegység helyszínre érkezése között eltelt időt panaszolják, boncolgatják.

A probléma rendkívül összetett, rengeteg szálon lehetne elindulni az okok és okozatok felderítésére. Most viszont próbáljuk meg csak a fő okokat nagyvonalakban megérteni.

A mostanság tapasztalható mentő „késések” négy fő oka a következő:

– az Országos Mentőszolgálat humán erőforrás hiánya

– a mentés és mentőhívás-mentő küldés nem megfelelő szabályozási háttere

– a Mentőszolgálat megfelelő kommunikációjának hiánya

– a lakosság egészségügyi edukációjának elmaradása a kívánalomtól

1. Humánerőforrás hiány

Az Országos Mentőszolgálat évek óta küzd humánerőforrás hiánnyal, melynek legfőbb gócpontja Budapest és annak agglomerációja.

A fővárosban és vonzáskörzetében akár a mentőgépkocsi-vezetők, akár a mentőápolók vagy mentőtisztek jóval magasabb fizetésekért találnak munkát, mint amelyet a mentőknél el tudnak érni. Egy példa ezek közül az ápolók és tisztek jóval magasabb bérezése a kórházak sürgősségi osztályain, amely már jelentős mértékű munkaerő elszívást jelent. A hivatástudatra való apellálás sajnos a mai gazdasági helyzetben már nem bizonyul elegendőnek a munkaerő megtartására.

Az egész ország területéről vezényelnek fel mentőegységeket a Budapesti mentés fenntartása érdekében. Nem túl bonyolult végig gondolni, hogy a vidékről a fővárosba irányított mentőautók vidéken hiányt fognak képezni.

A Budapesti mentés pedig a felvezényelt egységek ellenére is éppen, hogy fenntartható, köszönhetően egyedül a mentődolgozók extrém erőfeszítéseinek. Gondoljunk bele, hogy ezen komoly erőfeszítéseket bármikor ismét überelheti egy újabb világjárvány. A mentésirányításokban ugyancsak jelentős a HR probléma, valamint az utánpótlás mennyisége és képzettsége sem megfelelő. (…)

2. A mentés és a mentőhívás-mentő küldés nem megfelelő szabályozása

A mentési törvényben ugyan pontosan meg van határozva, hogy milyen esetekben kell/lehet mentőt hívni, ám ezt a lakosság és maguk az egészségügyi dolgozók egy része sem ismeri, avagy figyelmen kívül hagyja.

A rendszer más ponton tapasztalható hibái itt csapódnak le – háziorvosok hiánya, betegek ismereteinek hiánya, nem megfelelően kialakult és rögzült gyakorlatok – és rontják a mentők működésének hatékonyságát.

A mentésirányításokon találták meg az elmúlt évek nagyobb port kavaró mentő késéseinek felelőseit, és szüntették meg mentésirányító mentődolgozók munkaviszonyát. Ezért alakult ki az az íratlan szabály, hogy semmilyen bejelentést nem utasítanak el, legyen az bármilyen banális és egyértelműen nem mentő feladat. Így próbálják meg az irányításon szolgálók elkerülni azt, hogy „rajtuk csattanjon az ostor”.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy minden bejelentésre mentőt küldenek, az így generálódó esetszám pedig jóval magasabb, mint a rendelkezésre álló mentőegységek száma. Ez sajnos magával hozza azt a problémát is, hogy a mentők olyan feladatokkal vannak lekötve, amelyek nem az ő hatáskörükbe tartoznak.

Összességében a mentési rendszerben sehol nincs olyan pont, ahol a nem mentő kompetens feladatot el lehetne utasítani, mégpedig jogosan és megvédve a mentődolgozót a nem jogos következményektől.

3. Az Országos Mentőszolgálat megfelelő kommunikációjának hiánya

A Mentők hivatalos kommunikációja, bár próbál igazodni a jelen kor aktualitásaihoz, ám ezt csak külsőségeiben teszi. A nyilatkozatok, megjelenések, videók és posztok ugyan modern, aktualizált hangvételűek, ám azok lényegi tartalma sajnos a cukiságok és a hősiesség látszatának keltésénél kifullad.

Pedig jelentős követő tábora van a mentőknek, a társadalom megbecsülése irányukba ekképpen is megmutatkozik, és ezt a figyelmet tökéletesen fel lehetne használni a társadalom edukálására, ismeretek átadására és a mentők munkájának megkönnyítésére. A meglévő problémák állandó elvitatása, az emberek figyelmének lekötése külsőségekkel nem jó irány, a kommunikáció és az információk manapság rendkívül fontosak.

A mentők egy jól szervezett, szakmai alapokra helyezett, edukatív kommunikációval mind a betegek, mind a mentődolgozók helyzetét jelentősen javíthatnák.

4. A lakosság egészségügyi edukációjának elmaradása a kívánalomtól

Az előbb említett megfelelő kommunikáció elmaradása csak egy része a lakossági ismeretek elégtelenségének. Rendkívül fontos lenne már az iskolákban a gyermekek egészségügyi ismereteit megalapozni, bővíteni. Erre más országokban szép számmal találunk példákat. Ezzel a korai oktatással elérhetővé válhatna egy tudatosabb, önállóbb társadalom kialakítása.

Naponta látjuk az egészségügyi ellátó rendszerbe bekerülők tanácstalanságát, amit az ismeretek hiánya is okoz. Nem tudják az emberek, milyen problémával kihez, mikor és hogyan fordulhatnak.

Ha nem kapnak megfelelő segítséget az egészségügyben, akkor utolsó mentsvárként mentőt hívnak, remélve, hogy onnan nem küldik el Őket és nem a távoli jövőben jutnak az ellátáshoz – tette közzé a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége.

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani!