A férfi átadta helyét a begipszelt lábú kislánynak, ám egy bunkó nő elfoglalta: a férfi olyat mondott neki, hogy rögtön leszállt

A minap egy olyan jelenetnek voltam a szemtanúja, amit biztos, hogy jó darabig nem fogok elfelejteni. Emlékezni fog rá a sérült lábú kislány is, de leginkább az a bunkó, agresszív nő, akit végre jól helyretett az egyik okos utas.

Na de kezdjük az elején:

Hazafelé igyekeztem a tömött metrón (délutáni csúcsforgalom). Az egyik állomáson egy begipszelt lábú kislány várt a szerelvényre.  Az édesanyjába kapaszkodott, hogy el ne essen. A metró megáll, beszállnak, nincsenek szabad helyek. Egy fiatalember szól nekik, hogy menjenek oda, átadja a kislánynak a helyet.

– Hölgyem, jöjjön, üljön le a kislány a helyemre!

– Ó, nagyon köszönöm – hálálkodik az anya, a fiatalember feláll, mire egy középkorú nő ugrik előre, és szó nélkül lehuppan a helyére.

– Asszonyom, a helyemet a kislánynak adtam át, nem önnek…

– Ezt azelőtt kellett volna mondania, hogy leülök – felelte pikírten a nő.

– Érthetően és világosan hallotta mindenki, amit mondtam. Különben is, nyilvánvaló, hogy a kislánynak a lába miatt nagyobb szüksége van az ülésre, mint önnek.

– Na és?! – sziszegi a nő dühösen.

– Maga nagyon durva és udvariatlan – mondja a férfi.

– Ki a franc vagy te, hogy így beszélj velem? Tudod, ki vagyok én?!

– Azt hiszem, sokkal udvariasabb és jól neveltebb vagyok, mint te. És hogy ki vagy… őszintén szólva nem érdekel.

– Te kis szánalmas senki…. A férjem tulajdonában van a… (és felsorolt néhány nagy céget). Sokkal gazdagabb és erősebb vagyok, mint te! – mondja szinte üvöltve a nő.

Mire a férfi mosolyogva:

– Olyan erős és gazdag vagy, hogy metróval utazol, luxusautó helyett?!

A nőt mintha villámcsapás érte volna… Némán várta a következő megállót, amikor is gyorsan kiszállt a szerelvényből.

A fiatalember ezután ismét a lányhoz és az anyukájához fordult:

– Elnézést, kislány. Itt a helyed!

A metrókocsiban többen megtapsolták a férfit, én egy hangos “Bravó”- val hoztam a tudomására, mennyire tetszett az akciója.

Remélem egyszer nekem is lesz bátorságom megleckéztetni a pökhendi, bunkó embereket.

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani! 

(Képünk illusztráció)