Örökre bedugták volna a pszichiátriára, de egy lelkiismeretes orvos a nő rajzából rájött, mi az igaz problémája

Susannah Cahalan története talán úgy hangzik, mint egy horror film eleje, de megtörtént. A 24 éves lány az élete legszebb éveit élte, egészséges volt, és nemrég kapott egy új munkát, mint egy újságíró, amikor észrevette, hogy valami nincs rendben.

Eleinte azt hitte, hogy poloskái vannak a lakásban, de a rovarirtó talált semmit. Ezután Susannah sűrűn volt letargikus állapotban, majd nem járt el dolgozni. Egyre inkább paranoiássá vált és elkezdett hallucinálni. Rokonai alig ismerték rá. Végül teljesen legyőzték a rohamok, és bevitték a kórházba.

A kórházban, Susannah állapota rosszabbodott. Agresszív volt, erőszakos volt a nővérekkel, és menekülni próbált. Még a rokonai felé is erőszakos volt. Az orvosok úgy gondolták, hogy a fiatal nőnek idegösszeroppanása van, és már nagyon közel voltak hozzá, hogy átkerüljön a pszichiátriai osztályra. Szerencsére volt egy orvos, aki felismerte a helyes következtetéseket: Dr. Souhel Najjar.

Annak érdekében, hogy megtudja, mi a baja Susannah-nak, Dr. Najjar úgy döntött vér és röntgenvizsgálatra küldi. Ám mindezek előtt elvégzett egy nagyon egyszerű tesztet: Arra kérte, hogy rajzoljon egy órát. Ahogy meglátta az eredményeket, rájött, hogy a feltételezése helyes volt: Susannah “őrültségének” fizikai oka volt.

Susannah az órájára az összes számot jobb oldalra rajzolta, ami agykárosodásra utalt. Miután további vizsgálatot végeztek, Anti-NMDA receptor betegséggel diagnosztizálták. Az Anti-NMDA receptor agyvelőgyulladás egy immun-rendellenesség.

Ha Dr. Najjar nem állapítja meg időben a diagnózist, talán Susannah kómába esik, és meghalt volna. De a helyes diagnózis és a megfelelő gyógyszer lehetővé tette, hogy teljesen meggyógyulhasson.

Susannah-t közel egy hónapig a kórházban tartották. Amikor vissza emlékszik ezekre az időkre, mindig eszébe jut, hogy mennyire irreális az egész:

“Mert a szó szoros értelmében nem emlékszek arra a hónapra, amikor kórházban voltam. Az orvosi feljegyzésekre kellett hagyatkoznom, továbbá az interjúkra az orvosokkal, interjúkra a családommal, interjúkra a barátommal.”

Később megírta az “utazását” a könyvében, melynek a címe “Lángoló agy“, amelyről idén készül egy film is.

Egy interjúban Susannah reflektál a saját tapasztalatairól:

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani!