Gobbi Hilda a régi világ nyugalmáról. Mit szólna szegény, ha ma élne?!

Gobbi Hilda sohasem volt csak színész. Rengeteget jótékonykodott és politizált is.

A háború után tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében. Elkötelezett baloldaliként részt vett a közéletben is. Egy interjúban mondta egyszer:

„Én sohasem voltam »csak« színész. Hiszek abban a sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész akarva-akaratlanul mindig politizál. Már csak azért is, mert másfél méterrel magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá.” Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a színinövendékeknek a Horváth Árpád kollégium, az idős színészek számára pedig a Jászai Mari és az Ódry Árpád színészotthon. A Jászai Otthonból később – szintén az ő kezdeményezésére – a fiatal színészek otthona lett. A Színházművészeti Szövetségben, valamint a Színész Szakszervezetben sokat tett a rászoruló színésztársaiért.

1948-ban hozta létre a Jászai Mari Színészotthont, szegény, “rossz” sorsú színészek részére, amely ma is működik a fővárosi V. kerületi Magyar utcában. Végrendeletében – mivel családja nem volt – vagyona egy részéből az Aase-díjat alapította meg, illetve az összeg kis részéből rászoruló, idős színésztársait támogató alapot hozott létre – ez a támogatás azonban mára jelentéktelen összegűvé vált. A Visegrád-Szentgyörgypusztán, a Kisoroszi-révnél lévő nyaralóját alkotóház céljára ajánlotta fel. Tiszteletére alapították meg a Gobbi Hilda-díjat a pályájuk delén túl lévő, korábban nem díjazott színészek számára.

Ebben az interjúban a régi világ nyugalmáról beszél, ellentétbe állítva azt az interjú elkészítésének idejében tapasztalt rohanással. Az persze semmi sem volt a mostani tempóhoz képest. Vajon mit szólna szegény, ha ma élne?!

Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani!