Ez a kölyökkutya senkinek sem kellett, aztán egy nap jött egy kisfiú, aki csak rá várt!

– Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?- Természetesen.

Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, – válaszolta a tenyésztő.Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak.

Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.

De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.

Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:- Őt kérem!- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni.

Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani.

Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod,- reagált rá a tenyésztő.Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig.A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézisa van.

Szóhoz sem jutott.- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim.

Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú.

Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.-

Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.- Neked adom ingyen!

Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, legyetek nagyon boldogok!

Neked is tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani! 

(Forrás: civilhir.net)