A férfi idős édesanyja már nem volt képes ellátni magát. Ekkor fia felemelte és ezt mondta neki:

Aki szerencsés, az mindig nagy örömmel és szeretettel gondol vissza a gyerekkorára.

Azokra az évekre, mikor szülei féltő gondoskodással nevelték, igyekeztek mindent megadni számára, hogy később boldogulni tudjon az életben.

Bizony, nem szabad erről megfeledkezni akkor sem, mikor néhány évtized múltán esetleg a szülők szorulnak a gyermekek gondoskodására.

Ekkor jön el az az idő, hogy visszaadjuk nekik azt a figyelmet és törődést, amit gyerekként mi is megkaptunk tőlük.

A képen látható férfi sem felejtette el azt, mennyi mindent köszönhet az édesanyjának.

Így amikor a fotón szereplő hölgy, Marie azt mondta fiának, hogy már nem képes ellátni magát, szerető fia egy percig sem tétovázott.

Az édesanya ugyan felvetette, hogy legjobb lenne egy idősotthonba vinni őt, hogy ne jelentsen terhet fia számára, a fiú erről hallani sem akart.

Felemelte, karjaiba vette idős édesanyját és azt mondta neki: Anya, te hosszú éveken át vigyáztál rám, gondoskodtál rólam, segítettél engem.

Most én következem. Ezentúl én fogok rólad gondoskodni, és nem hagyom, hogy bármiben hiányt szenvedj.

Ugye, milyen csodálatos ez a gesztus? Oszd meg, ha te is így gondolod.